Kosztolányi Dezső: POKOL FELÉ
POKOL FELÉ
Fantazmagória
NÁSZÚT
Nászútra viszlek, édes, drága szívem,
szálljunk be, prüszköl a tüzes vasút.
Ne félj, ne félj, borúlj reám szelíden,
így tán nem fáj úgy e borzalmas út.
szálljunk be, prüszköl a tüzes vasút.
Ne félj, ne félj, borúlj reám szelíden,
így tán nem fáj úgy e borzalmas út.
Egy harmadosztályú kupéba szállunk,
az éjszakán kénlánggal enyhitünk,
ónszín az arcunk és fakó a szájunk,
a vasutas lecsípteti szivünk.
az éjszakán kénlánggal enyhitünk,
ónszín az arcunk és fakó a szájunk,
a vasutas lecsípteti szivünk.
Megyünk, megyünk már a pokol felé,
nagy háztetőkre, tengerek elé,
s horpadt mozdony száguldozva pompáz.
nagy háztetőkre, tengerek elé,
s horpadt mozdony száguldozva pompáz.
A vastányérra sírlámpát csapott
és a kazánnál fogja a csapot
s parancsolóan áll egy szörnyü csontváz.
és a kazánnál fogja a csapot
s parancsolóan áll egy szörnyü csontváz.
ÚTON
Tovább, tovább! De hallga csak, mi ez?
Ájult sóhaj, fuldokló suttogás,
halk síri nesz...
Ájult sóhaj, fuldokló suttogás,
halk síri nesz...
Ne nézz ki az árnyfödte ablakon!
Künn részegen táncol a megbomolt
sok szélmalom.
Künn részegen táncol a megbomolt
sok szélmalom.
A szürke réten cirpel a tücsök,
a bús mezők az égre lehelik
nehéz tüzök.
a bús mezők az égre lehelik
nehéz tüzök.
Valami űz, egyszerre tűz lep el,
ma a dühöngő, fellázadt pokol
még ünnepel.
ma a dühöngő, fellázadt pokol
még ünnepel.
Manók kísérnek a sötét utig,
leányszobád holt álma integet
és búcsuzik.
leányszobád holt álma integet
és búcsuzik.
Hajadban egy fekete liliom...
Parázna éjek bíbor lángja ég
künn a sikon.
Parázna éjek bíbor lángja ég
künn a sikon.
AZ ÜNNEP ELŐTT
Már itt vagyunk. Ez a pokol-torok.
E szürke tájon minden oly beteg,
a liliomok sárba fekszenek,
lenn lámpafényes éjjel háborog.
E szürke tájon minden oly beteg,
a liliomok sárba fekszenek,
lenn lámpafényes éjjel háborog.
Fehérlő fátyolod nekem adod,
halkul a bús, süket mozdonyzörej
s ím vaskarokkal, égve átölel
fantasztikus, szomorú lovagod.
halkul a bús, süket mozdonyzörej
s ím vaskarokkal, égve átölel
fantasztikus, szomorú lovagod.
LENN
Menjünk le már, menjünk le a pokolba,
szél zúg, pogány nótát imádkozom.
A kékülő ég lámpáit kioltja,
borfolt, hamu van a dúlt abroszon.
szél zúg, pogány nótát imádkozom.
A kékülő ég lámpáit kioltja,
borfolt, hamu van a dúlt abroszon.
Menjünk le, ott van az út a pokolhoz;
hűvösszagú és vaksi pinceszád,
utánam jössz, ajkad hiába morcos,
lávát lehell reám picinyke szád.
hűvösszagú és vaksi pinceszád,
utánam jössz, ajkad hiába morcos,
lávát lehell reám picinyke szád.
A szűk uton, a szűk uton előre!
Nedves, sötétlő, szalmás, csorba kőre
királyi trónt gyönyörrel ágyazok.
Nedves, sötétlő, szalmás, csorba kőre
királyi trónt gyönyörrel ágyazok.
Megtört szivek trónussá halmozódnak
s a kárhozott, fulladt dorbézolóknak
kékszínü fénnyel égnek majd azok.
s a kárhozott, fulladt dorbézolóknak
kékszínü fénnyel égnek majd azok.
1906-1907
