Kosztolányi Dezső: KÖSÖNTYŰ
KÖSÖNTYŰ
Úgy félek, hogy ezt a homályos, ódon,
vén bánatot egy éjjel elveszítem
és véle együtt életem s a szívem,
a szívem is és megvigasztalódom.
vén bánatot egy éjjel elveszítem
és véle együtt életem s a szívem,
a szívem is és megvigasztalódom.
S csodálkozom a fáradt, furcsa szókon,
melyek belőle ömlöttek szelíden,
szájam haragra többé nem feszítem
vérezve, átkozódva és vívódón.
melyek belőle ömlöttek szelíden,
szájam haragra többé nem feszítem
vérezve, átkozódva és vívódón.
De nézem a sírókat és a könnyük
és gyászolom elvesztett bánatom,
ezt a nehéz és babonás kösöntyűt.
és gyászolom elvesztett bánatom,
ezt a nehéz és babonás kösöntyűt.
1910
