Kosztolányi Dezső: HETEDHÉTORSZÁG FELÉ
HETEDHÉTORSZÁG FELÉ
Egy csöndes éjen eljön értem
tetőtől-talpig feketében
a fekete kocsis.
Álarc lesz arcán, éji, gyászos,
a rúdnál két fekete táltos
s fekete lesz az ostor is.
tetőtől-talpig feketében
a fekete kocsis.
Álarc lesz arcán, éji, gyászos,
a rúdnál két fekete táltos
s fekete lesz az ostor is.
Felgördül az álomba ringó,
halálszínű fekete hintó
s beléje mélyedek.
Szótlan repülök messze síkon
s az ablakon át kihajítom
az álmokat, az életet.
halálszínű fekete hintó
s beléje mélyedek.
Szótlan repülök messze síkon
s az ablakon át kihajítom
az álmokat, az életet.
Álmatlan álomban merengve
szállok, futok, ki tudja merre,
hol árnyak árnya bolyg.
Arany tájak kopár mezőjén
elsápad a fehér verőfény
s a nap helyett felkél a hold.
szállok, futok, ki tudja merre,
hol árnyak árnya bolyg.
Arany tájak kopár mezőjén
elsápad a fehér verőfény
s a nap helyett felkél a hold.
És messze Óperencián túl
egyszerre rózsaszín világ gyúl
ezüstös ég alatt.
Jönnek hideg tündérleányok,
térdig fehér rózsákba járok
s Hetedhét-ország rám kacag.
egyszerre rózsaszín világ gyúl
ezüstös ég alatt.
Jönnek hideg tündérleányok,
térdig fehér rózsákba járok
s Hetedhét-ország rám kacag.
1908
