Kosztolányi Dezső: GYŰLÖLÖM MAGAMAT
GYŰLÖLÖM MAGAMAT
Hogy gyűlölöm magam! Mindig csak Én!
Változva folyton s mégis változatlan.
Tükörszobába járok. S száz alakban
másolja halvány képemet a fény.
Változva folyton s mégis változatlan.
Tükörszobába járok. S száz alakban
másolja halvány képemet a fény.
Csak Én! Csak Én! A Végtelen egy Én!
Kié a szirtben szunnyadó szobor-más?
Arcom kacag belőle: hű - de oly más.
Kié az árnyék a falon? - Enyém.
Kié a szirtben szunnyadó szobor-más?
Arcom kacag belőle: hű - de oly más.
Kié az árnyék a falon? - Enyém.
Nem gyűlöli úgy a rab tömlöcét,
hol örökös a végtelen sötét
s magába rogyva ordít társtalan: -
mint ahogy én utálom önmagam!
hol örökös a végtelen sötét
s magába rogyva ordít társtalan: -
mint ahogy én utálom önmagam!
1909
