Kosztolányi Dezső: CSENDES, ÉDES ARANYÓRA
Ugye mégse, mégse jőnek?
Fényes álom. Az időnek
aranyos, halk koporsója.
egyre halkabban pihegve
bámulj barna kedvesemre
és vakulj meg szemsugárán.
Alvó arany árva hanton.
A perc habján csónak.
és szegezd a végtelenbe
szende mutatódat.