Kosztolányi Dezső: FELLEGEK
FELLEGEK
Zenon Przesmycki
Ó fellegek s ti csendes, esti árnyak!
Kopár utcákon szél és por forog,
az éjbe halk lámpásszemek vigyáznak,
a szűk út ásít, mint barlangtorok.
Kopár utcákon szél és por forog,
az éjbe halk lámpásszemek vigyáznak,
a szűk út ásít, mint barlangtorok.
Búsan bolyongsz s a gondok sírva kélnek,
rémalakok kísérik jöttödet,
olyan vagy, mint egy átkos, kósza lélek,
kitől remegve szalad a tömeg.
rémalakok kísérik jöttödet,
olyan vagy, mint egy átkos, kósza lélek,
kitől remegve szalad a tömeg.
Az alkonyat lelkedre ráesőzik,
befátyolozza zöldelő mezőit
s a kripta néma csendje rálehel.
befátyolozza zöldelő mezőit
s a kripta néma csendje rálehel.
Az álmod elszállt, mint tűnő lepel,
csak ténferegsz most s fáradt fejjel intesz,
és csüggeteg kérded: "Mi végre mindez?"
csak ténferegsz most s fáradt fejjel intesz,
és csüggeteg kérded: "Mi végre mindez?"
