Kosztolányi Dezső: FALÁBAK
FALÁBAK
Kazimierz Wierziński
Mozduljatok meg, álmos és komor fák
s te százkezű, ezerlábú vadon,
szűz rengeteg, mely elnyúlsz szabadon,
a boldog égbe vágyva, Lengyelország,
Szibéria, Kanada ősi fái,
s Brazilia kövér sarába ferdők,
indákkal átszőtt, sokezernyi ág,
induljatok mind, rengetegek, erdők,
hív a Világ.
s te százkezű, ezerlábú vadon,
szűz rengeteg, mely elnyúlsz szabadon,
a boldog égbe vágyva, Lengyelország,
Szibéria, Kanada ősi fái,
s Brazilia kövér sarába ferdők,
indákkal átszőtt, sokezernyi ág,
induljatok mind, rengetegek, erdők,
hív a Világ.
Ül csöndesen a fal mellett a roppant
nagyvárosokban és csak egyre les,
forgatja vánnyadt orcáját, sebes
csonkját mutatja föl a nyomorék.
Kér, koldul és a lelkében düh ég.
Falába a gyalogjáróra koppant
és az utat elzárja ez a váz.
nagyvárosokban és csak egyre les,
forgatja vánnyadt orcáját, sebes
csonkját mutatja föl a nyomorék.
Kér, koldul és a lelkében düh ég.
Falába a gyalogjáróra koppant
és az utat elzárja ez a váz.
Rokkant.
Ne lépj te a lábára, jól vigyázz.
Fáj az a sípcsont akkor is, ha nincs.
Vörös szemébe sohase tekints.
Nem lát. Világtalan szemébe gyász.
Fáj az a sípcsont akkor is, ha nincs.
Vörös szemébe sohase tekints.
Nem lát. Világtalan szemébe gyász.
Szembogarát kimarta már a gáz
És tűzben égett látórostja össze.
Leáldozott utolsó napja régen,
most néki csak az éj forog görögve
az égen,
örökre.
És tűzben égett látórostja össze.
Leáldozott utolsó napja régen,
most néki csak az éj forog görögve
az égen,
örökre.
Vöröskeresztes, kedves eb,
négylábú ápoló, oson
ővélük át a városon,
nincs nála hűbb, értelmesebb.
A küszöbig kíséri őket,
a vak, a halvány szenvedőket
s ők a pórázba bízva vágnak
mégegyszer ennek a világnak.
Tompán kopog alább-alább
a sok faláb.
négylábú ápoló, oson
ővélük át a városon,
nincs nála hűbb, értelmesebb.
A küszöbig kíséri őket,
a vak, a halvány szenvedőket
s ők a pórázba bízva vágnak
mégegyszer ennek a világnak.
Tompán kopog alább-alább
a sok faláb.
Mozduljatok, szegény kesergők,
ti százkezű és ezerlábú erdők,
fejlődjetek zárt sorba szerteszét
és öntse el a vad menet a fertőt,
a Friedrichstrassét s a Rue de la Paix-t.
ti százkezű és ezerlábú erdők,
fejlődjetek zárt sorba szerteszét
és öntse el a vad menet a fertőt,
a Friedrichstrassét s a Rue de la Paix-t.
Fa-hadsereg, dübörgesd indulódat.
Lesz akkor itt kéz és láb elegendő.
A csonka, kurta tagra hosszú póttag,
fűrészport kap föltépett, rusnya bendő.
Kíntól dagadt világ, zabálj fakérget,
gyaluforgácsot rágj, szilánkokat,
halál zsákjába varrt Föld, edd a mérget,
amíg az állkapcsod le nem szakad.
Lesz akkor itt kéz és láb elegendő.
A csonka, kurta tagra hosszú póttag,
fűrészport kap föltépett, rusnya bendő.
Kíntól dagadt világ, zabálj fakérget,
gyaluforgácsot rágj, szilánkokat,
halál zsákjába varrt Föld, edd a mérget,
amíg az állkapcsod le nem szakad.
Szibéria, emeld beteg, bús orcád
s Brazilia, aki hullák alá bú
és Kanada, te megvakult falábú
s te is, mocsárba rothadt Lengyelország,
szökeljetek sudárba, glóriások
és legyetek mind erdő-óriások,
boruljatok indákkal egy családdá,
mint rengeteg, úgy zúgjon a ti szótok
és nőjjetek mind egyetlen falábbá.
Szörnyű tavaszt zöldüljetek ti, csertők,
áthághatatlan, úttalan bozótok,
ti százkezű és ezerlábú erdők.
s Brazilia, aki hullák alá bú
és Kanada, te megvakult falábú
s te is, mocsárba rothadt Lengyelország,
szökeljetek sudárba, glóriások
és legyetek mind erdő-óriások,
boruljatok indákkal egy családdá,
mint rengeteg, úgy zúgjon a ti szótok
és nőjjetek mind egyetlen falábbá.
Szörnyű tavaszt zöldüljetek ti, csertők,
áthághatatlan, úttalan bozótok,
ti százkezű és ezerlábú erdők.
