Kosztolányi Dezső: VONATON, FORRÓ DÉLUTÁN
VONATON, FORRÓ DÉLUTÁN
Az utasok feküsznek, mint a hullák.
Azt gondolom magamba hallgatag:
mi lenne, hogyha élne kisöcsém most
s én ott feküdnék lenn, a föld alatt,
a föld alatt, hol nem virág fogadna,
de féreg, pondró rágna, millió
s nem ismerném a kedves drága testét,
mely édesebb, mint méz, tej és dió...?
Azt gondolom magamba hallgatag:
mi lenne, hogyha élne kisöcsém most
s én ott feküdnék lenn, a föld alatt,
a föld alatt, hol nem virág fogadna,
de féreg, pondró rágna, millió
s nem ismerném a kedves drága testét,
mely édesebb, mint méz, tej és dió...?
Firenze, 1924
