Kosztolányi Dezső: KOPÁR ÓRÁK
KOPÁR ÓRÁK
Maurice Maeterlinck
Ó jaj, ezek a régi vágyak,
reményevesztett szívek álma,
ábránd, amely halálra bágyadt,
ó régi emlék, régi pálma!
reményevesztett szívek álma,
ábránd, amely halálra bágyadt,
ó régi emlék, régi pálma!
Hová futunk, hová futunk ma?
Az üres égen semmi csillag;
csak jég van álmos homlokunkra
s a holdnál kék lepedők ingnak.
Az üres égen semmi csillag;
csak jég van álmos homlokunkra
s a holdnál kék lepedők ingnak.
Némán sírunk a szoba árnyán,
a betegeknek tüze sincsen,
és künn havat legel a bárány,
könyörülj rajtunk, Uramisten!
a betegeknek tüze sincsen,
és künn havat legel a bárány,
könyörülj rajtunk, Uramisten!
Csak én virrasztok még remegve,
csak én várok reggelt s malasztot,
arany napot alvó kezemre,
melyet a holdfény megfagyasztott.
csak én várok reggelt s malasztot,
arany napot alvó kezemre,
melyet a holdfény megfagyasztott.
