Kosztolányi Dezső: KERESZTÉNY HALÁL
KERESZTÉNY HALÁL
Émile Verhaeren
Keresztényi halál, légy százszor áldva!
Szomorú gyászod nékünk kincset ér,
el nem muló álom te, szivek álma,
bús büszkeségünk, mennyei kenyér.
Szomorú gyászod nékünk kincset ér,
el nem muló álom te, szivek álma,
bús büszkeségünk, mennyei kenyér.
Tiéd a hódolat és a dicsőség,
komor halál, mely pihenésre hí,
sötét oltárod felpirosló gőzét
a sápadó égboltra keveri.
komor halál, mely pihenésre hí,
sötét oltárod felpirosló gőzét
a sápadó égboltra keveri.
Túl az időn, örökre rendületlen,
bús sír! Halál! Fekete szerelem!
A végzetet tartod sovány kezedben
s fényt gyújtasz a kialvó szemeken.
bús sír! Halál! Fekete szerelem!
A végzetet tartod sovány kezedben
s fényt gyújtasz a kialvó szemeken.
Dicsőség néked! Bármikor ad Isten!
Szomorú vagy, mint az est szomorú
és aratásod minden tiszta szívben
egy fekete liliom-koszorú.
Szomorú vagy, mint az est szomorú
és aratásod minden tiszta szívben
egy fekete liliom-koszorú.
Te vágya szűzeknek, szelíd papoknak,
égigható zengő hozsanna-szó,
ha jössz, imák zengnek, gyertyák lobognak,
ó, szent halál! Te életet adó!
égigható zengő hozsanna-szó,
ha jössz, imák zengnek, gyertyák lobognak,
ó, szent halál! Te életet adó!
A jámbor és igaz nem fél te tőled,
mert néki ott fönn nyílik az öröm:
s hullámai a vágtató időnek
eltünnek a dalmahodó ködön.
mert néki ott fönn nyílik az öröm:
s hullámai a vágtató időnek
eltünnek a dalmahodó ködön.
