Kosztolányi Dezső: A SZILAJ PAP
úgy jönnek egy őserdő iszonyából.
mint sziklatömbök, mint sok ősi márvány.
vihar, iszony, mind a szivükbe forrong,
szemük ragyog, mint barlangok patakja;
egy sziklatömbből harsan a ködökbe;
regés dacuk még egyre-egyre lázad;
csak a pokoltól reszket át ijedten;
s a mindenséget összetörve harcol,
mit német festők dús ecsetje festett,
s két meggyötört lábat egy zöld, avult fán;
s tüzet, mely csontot, húst emésztve mardos;
belük mardossa egy rozsdás oroszlán;
kik a kenyér előtt halnak meg éhen.
mint sziklatömbök, mint sok ősi márvány.