Kosztolányi Dezső: A FALIÓRÁK
A FALIÓRÁK
Émile Verhaeren
Éjjel, hogy mély csönd van otthonunkban,
bot botol és mankók zaja jön,
az idők lépcsőin föl-le surran
a nagy óra fönn;
bot botol és mankók zaja jön,
az idők lépcsőin föl-le surran
a nagy óra fönn;
vén, naív zománcok, pár sovány szám
ó virágok, minden néhai;
kongó folyosók vak éjszakáján
elhagyottak holdjai;
ó virágok, minden néhai;
kongó folyosók vak éjszakáján
elhagyottak holdjai;
síri hangok, rozzant, régi rúgók,
titkos, elhagyott fa-ház,
percenések, zizzek, lopva-zúgók,
nesz, mely félve kacarász;
titkos, elhagyott fa-ház,
percenések, zizzek, lopva-zúgók,
nesz, mely félve kacarász;
tölgy-tokok, árnyak edénye,
zárt koporsók a falon,
vén kujon, aki zenélve
azt huhogja, borzalom.
zárt koporsók a falon,
vén kujon, aki zenélve
azt huhogja, borzalom.
Ó az órák
útjukat sietve róják,
mint a vén cselédek
csosszannak buzgón elébed,
nagy papucsba és mezítláb
s a szívükbe beszorítják
rettegésem éji titkát.
útjukat sietve róják,
mint a vén cselédek
csosszannak buzgón elébed,
nagy papucsba és mezítláb
s a szívükbe beszorítják
rettegésem éji titkát.
