Kosztolányi Dezső: NŐI SORS
NŐI SORS
Rainer Maria Rilke
Mint a király, ki vígan megragadja
aztán elrejti boldogan a gazda,
| vadászaton az üvegpoharat - |
| bezárja, őrizi és így marad: |
a Sors is így tesz, érez néha szomjat
majd félrerakja, míg magába fonnyad,
| és a szájához von egy gyönge nőt, |
| eldugja az üvegszekrénybe őt, |
hol nem használják és a mély homálynak
árnyán a régi, kedves kincsek állnak
(mik kincsek voltak egykor, az ereklyék).
árnyán a régi, kedves kincsek állnak
(mik kincsek voltak egykor, az ereklyék).
E nő is úgy állt, mint egy elfelejtett
s akár a többi vak lett és öreg lett
s még csak becse se volt, nem is szerették.
s akár a többi vak lett és öreg lett
s még csak becse se volt, nem is szerették.
