Kosztolányi Dezső: A FLAMINGÓK
A FLAMINGÓK
PÁRIZS, JARDIN DES PLANTES
Rainer Maria Rilke
Ha festi őket vásznán Fragonard,
olyan szegényes és olyan kopár,
| fehérjük és rózsás színük fakócska, |
| mint kedvesedről e pár semmi szócska: |
álomtól lanyha volt még. Mostan íme
lábuk virágzik, rózsálló kocsán
| a zöld gyepágyba nyílnak, tétován |
| kelletve önmaguk, mint holmi Phryne; |
aztán szemük elrejtik a pihében,
ahol gyümölcsvörös vegyül el ében
tollak közé, borzongva és repesve.
ahol gyümölcsvörös vegyül el ében
tollak közé, borzongva és repesve.
Majd egy madár rikolt, de a flamingók
meredten állnak s mint a lázban ingók
egyenként lépnek át a Képzetesbe.
meredten állnak s mint a lázban ingók
egyenként lépnek át a Képzetesbe.
