Kosztolányi Dezső: SZONETT
cellákba boldogok a remeték,
bús zugjaikba diák-csemeték,
takács s leány a rokkánál nem árva,
mely tar hegyeknél röpködött elébb,
egy gyűszűvirág szűk kelyhébe lép:
ó, aki önmagát börtönbe zárta,
ha megkötött keményen a szonettem,
tartózkodásra és szabályra intvén,
ki föllázadt a nagy Szabadság ellen.
A versemnek épp úgy örülne, mint én.