Kosztolányi Dezső: PORTIA
PORTIA
Ellen Terrynek
Oscar Wilde
Bassanio nem is lepett meg engem,
hogy az ólomládába tette mind, ki része,
se Aragon, ki rád várt megigézve,
Marokkó sem, ki megfagyott ijedten:
mert hogy kijöttél vont-arany köpenyben,
mely aranyabb, mint a nap sárga méze,
oly isteni nőt még tán Veronese
sem remekelt, a legdicsőbb ecset sem.
De a tudós-talárba még csudásabb
voltál, te pajzsa a törvénytudásnak,
hogy elpörölted hű Antoniónak
szívét s nem hagytad a cudar zsidónak -
ó Portia! itt van: tiéd a szívem:
s e kötlevelet tartom, állva híven.
hogy az ólomládába tette mind, ki része,
se Aragon, ki rád várt megigézve,
Marokkó sem, ki megfagyott ijedten:
mert hogy kijöttél vont-arany köpenyben,
mely aranyabb, mint a nap sárga méze,
oly isteni nőt még tán Veronese
sem remekelt, a legdicsőbb ecset sem.
De a tudós-talárba még csudásabb
voltál, te pajzsa a törvénytudásnak,
hogy elpörölted hű Antoniónak
szívét s nem hagytad a cudar zsidónak -
ó Portia! itt van: tiéd a szívem:
s e kötlevelet tartom, állva híven.
