Kosztolányi Dezső: PANTHEA
PANTHEA
Részlet
Oscar Wilde
Nem, csak röpüljünk tűzből újra tűzbe,
ifjú vagyok lemondani elűzve,
e nyári éjen a feleletért,
amit e földtekén se jós, se bölcs nem ért.
| izzó kínokból vad gyönyörbe mi - |
| s te ifjú vagy hiába zörgeni |
amit e földtekén se jós, se bölcs nem ért.
Érezni százszor jobb, mint tudni, drága,
egy lüktetés - a szenvedély világa -
hamvába holt tannal ne öld magad,
szeretni vágy a szív, csókolni az ajak.
| gyerektelen bús juss itt a tudás, |
| több, mint a bölcseség, bármily csudás; |
szeretni vágy a szív, csókolni az ajak.
Hallod panaszát a fülemülének,
elsápad a hold is, oly lágy az ének
mert nem hallhatja a szent dallamot -
szarvára, nézd, búsan ködfátyolt aggatott.
| ezüst kancsóból mintha víz csobog, |
| s untatja fönn a kései robot, |
szarvára, nézd, búsan ködfátyolt aggatott.
