Kosztolányi Dezső: NORMANDIAI MARGIT
lovagok vonulnak városunk piacán.
harci mén patája agyontipor téged."
elindulok, anyám, Édesem keresni.
ne faljon aranyat szegény erdész fia."
zöldszínű zekében látta Szent Mártonkor?
való is teneked orsó meg szövőszék."
szálát gombolyítom zsarát fénye mellett.
hogy mennél utána, hegyekbe, csalitba?"
hozzá iramodom s a kürtöm fölrival.
(Boldog Asszony Anyánk, könyörülj meg rajta!)"
rázom a füstölőt, húzom a harangot.
édesapád sört tölt, idd ki a kupádat."
Mért a sok fényes szer, a lovagi torna?
dicső országunkat ki látni kivánja."
Mért mennek siratók földre hajló búban?
Amiensi Hugót, mert eljött a napja."
sose temettek így kemény, erős férfit.
tudtam, hogy nem bírja, meghal őszre kelve."
szegénynek nem volt ily setétarany haja.
Szűzanya, ha botlott, ne vedd tőle zokon."
Meghalt szegény Margit, meghalt szegény Margit!
hadd vigyék a holtat utolsó útjára."
jaj, anyám, egy sírban elférhet-e kettő?