Kosztolányi Dezső: MADONNA MIA
MADONNA MIA
Oscar Wilde
Egy liliomlány, tele égi vággyal,
lágy, barna haj a két füle körül.
Alvó szemében epedő könny ül,
mint ködeső, mely kék tavakba áthal.
Sápadt kis arca még ocsudni átall,
ajkát behúzza, csóknak sem örül
s galambnyakán, a szemnek gyönyörül,
egy ér rohan fehér márványon által.
De bár örökre zengem a dicsét,
lábát se merném illetni ajakkal,
a félelemnek föd be árnya halkkal,
mint Dantét, meglátván Beatricét
a lángoló Oroszlán kebelében,
az Arany Lépcsőn, a Hetedik Égben.
lágy, barna haj a két füle körül.
Alvó szemében epedő könny ül,
mint ködeső, mely kék tavakba áthal.
Sápadt kis arca még ocsudni átall,
ajkát behúzza, csóknak sem örül
s galambnyakán, a szemnek gyönyörül,
egy ér rohan fehér márványon által.
De bár örökre zengem a dicsét,
lábát se merném illetni ajakkal,
a félelemnek föd be árnya halkkal,
mint Dantét, meglátván Beatricét
a lángoló Oroszlán kebelében,
az Arany Lépcsőn, a Hetedik Égben.
