Kosztolányi Dezső: LE JARDIN DES TUILERIES
s a téli lég arcomba vág,
de gyermekek, aranybabák,
ugrálnak a székem körül.
pár csöpp katona menetel,
olykor avarba csörtet el,
a kékszemű rablócsapat.
a térre szöknek visítón,
hol görbed a zöld-bronz Triton
s száll csónakuk papirhada.
és mind visong, vad harcra kész -
most másznak ők, kis kézbe kéz,
a leveletlen fára föl.
s a sok gyermek ölelne át,
tar gallyamon száz kék virág,
fehér virág virágzana.