Kosztolányi Dezső: EGY SEREGET HALLOK
Egy sereget hallok, amint a partra zúdul, |
vad kocsisok hajtják, gyeplőt eresztve, rútul,
fekete fegyverben, viharzó ostorokkal.
Harcos kiáltásuk betör az éjbe büszkén, |
széttépik álmaim homályát, mint a tűzfény,
s verik a szívemet, paskolják, mint az üllőt.
Hosszú zöld hajukat már diadalba rázzák, |
Édes, mi szítja föl a lelked szörnyű lázát?
Édes, édes, édes, miért hagytál magamra?