Kosztolányi Dezső: EGY KÖLTŐNEK, AKI MAJD EZER ÉV MÚLVA ÉL
EZER ÉV MÚLVA ÉL
Ki ezer éve holt vagyok. |
s az útra, melynél nincs nagyobb,
követként küldöm én neked.
Hogy tengeren szállsz-e tovább, |
vagy kőből, ércből palotát
raktál-e, az nem érdekel.
De van-e még bor, zene, mondd, |
és ötleted, nemes, bolond
s imád magasba repdes-e?
Győzünk-e? Bár feszítsd erőd, |
Rég, háromezer év előtt
ezt mondta vak Malonides.
Ó, megse született diák, |
olvasd ezt a melódiát,
s szólj: "Költő volt és fiatal".
Nem látom arcod s ami jön, |
Küldöm a téren és időn
lelkem. Te meg fogsz érteni.