Kosztolányi Dezső: DALOCSKA
hét sárkány silbakol,
szegény a pásztor itt
és üres az akol.
Nincs gyöngyöm, rubinom,
ékíteni nyakad,
de sípomon finom,
lányhívó dal fakad.
kérj tőlem éneket
és pásztorénekem
elbűvöl tégedet.
Mert szebb vagy, drága, szebb,
mint liliom-kehely
s édes vagy, édesebb,
mint ámbra és a tej.
Nem él már Hyacinth,
halott, halott ma Pán,
többé nekünk nem int,
szarvas-faun idegen
a sárga lombba már,
olajfaligeten
csókos isten se jár.
a régi tájakat
és a rózsás-pirost,
nem kéri, szájadat.
Nincs, nincs ivor dryád
hol fönn a domb tetőz.
Komor, ezüst nyilát
búsan veti az ősz.