Kosztolányi Dezső: CSITT, CSITT!
alszik az egész ház, de leselkedik rád, |
hiába is húztad fejére a sipkát -
hiába siklasz úgy, mint hajnali tündér, |
Csitt, csitt! Félve emeld könnyű lábaidat!
Egy nesz, vagy annyi se, s a kopasz fölriad.
csönd van, lecsukódik az éj álmos szeme, |
halálra bűvölve, halk éjjeli zene. |
gúnyból-e, jóságból, felhőbe menekül,
nincs fáklya az éjbe, messze tűz se remeg,
édes Izabellám, csak ajkad és szemed.
Meghalunk mindketten, ha megcsörrenik csak. |
aludjon az öreg, szikrázzon a csillag, |
tüzünktől bimbózik első kakasszóra.
Tojást költ a galamb, dala ideröppen,
míg csókolom ajkad vacogó gyönyörben.