Kosztolányi Dezső: AZ ÉJHEZ
és csöndes Éj! |
hol a verőfényben kevély
s bús álmokat szőtt a kezed,
te kedves és te rettegett -
jöjj, ne henyélj! |
és bús talár! |
hajaddal, csókold holtra már,
s illesse földünk megszokott
varázsló, mákonyos botod -
mindenki vár! |
kívántalak; |
virág, fa tikkadt lankatag,
s hogy az alélt Nap fáradott,
mint unt vendég, csak váratott,
kívántalak. |
mondd, kellek-é? |
úgy zümmögött, mint déli méh,
dajkáljalak, maradjak itt -?
De szóltam én, hiába hítt,
menj másfelé! |
hamar, hamar - |
vigaszt csupán tőled akar
a szívem, édes-édes Éj -
gyorsítsd a szárnyad, ne henyélj -
ó, jöjj hamar! |