Kosztolányi Dezső: ÁLMATLAN SZERELEM
nyugtatta rózsalevelen,
és szeme könnytől volt piros,
és sápadt ajka vértelen.
megálltak, ahol ágya volt.
De tűnt az éj, de szállt az éj,
s rózsák rakták ki a vadont.
és a száján csókolta őt,
és a virrasztók vén hada
eltűnt ágyától, mint a köd,
és szeme vágyott a napér:
éjjel sírunk, de a Gyönyör
hajnalra újra visszatér.