Kosztolányi Dezső: A SZFINKSZ
A SZFINKSZ
Lord Alfred Douglas
A Nílust nézem; égő vérbe dűl
a néma nap, az ég nyugati alját
búsan szegi be éjfekete skarlát;
a vízen egy nagy bús madár repül.
a néma nap, az ég nyugati alját
búsan szegi be éjfekete skarlát;
a vízen egy nagy bús madár repül.
Rózsás a part. Az égnek arca fent
már rozsda-zöld, alvó hajók alattam;
se hang, se szélzaj, minden mozdulatlan,
a homokon halotti, tompa csend.
már rozsda-zöld, alvó hajók alattam;
se hang, se szélzaj, minden mozdulatlan,
a homokon halotti, tompa csend.
A pálma ormán rémlik már a gúla,
s bár sejti csak még kémlelő szemem,
úgy érzem, a fövényen messze nyúlva
s bár sejti csak még kémlelő szemem,
úgy érzem, a fövényen messze nyúlva
pihen a kőszörny s a szívemre dől le;
aztán előkúszik a Félelem,
s suttogva rémít a halk, síri csöndbe.
aztán előkúszik a Félelem,
s suttogva rémít a halk, síri csöndbe.
