Kosztolányi Dezső: A SZERELMES A SZÍVÉBEN NYILADOZÓ RÓZSÁRÓL BESZÉL
Gyermek zsivajog, buta nesz jő a roskadozó kocsirul,
a gazda topog az ekével a téli barázda felett,
s mind rontja szivemben a képed, mely mint csodarózsa virul.
jó volna teremteni újat, zöld dombra heverni ki túl
s formálni a vízből, az égből szép tiszta-arany keretet,
megvédve szivemben a képed, mely mint csodarózsa virul.