Kosztolányi Dezső: A KÖLTŐ AZT KÍVÁNJA, VAJHA KEDVESE MEGHALNA
VAJHA KEDVESE MEGHALNA
s kihúnyna nyugaton az ég,
hozzám sietnél, mint a tündér
s én a szívedre hajlanék.
Lágyan susognál a fülembe
és megbocsátanál nekem te
nem is repülnél tova már
csapongva, mint a vadmadár,
mert a hajad, az égi pompa,
a Nap, a Hold köréd fonódna.
Mért nem vagy, kedvesem, halott,
mért nem pihensz zöld sírhalomba, -
fölötted a bús csillagok?