Kölcsey Ferenc: BOLDOG EMBER
Aki vígan űl, kegyes, ellenedben,
S andalog kellő szavad édes hangján,
S gyönge mosolygást |
Melyre megdöbben kebelemben a szív,
Mert jelenléted leborít azonnal,
És oda lészek. |
Égi tűz ömlik tetemimre végig,
Zúg fülem s bágyadt szemeim borúlnak
Éji homályba. |
Reszketek, fúlok, s halavány virágként
Hervadó színnel rogyok a halálnak
Karjai közzé. |