Kölcsey Ferenc: JENNYHEZ (I)
Jössz, mint Athena, lángszemekkel, |
Mint a Reménység angyala:
Igy tűn fel csendes kellemében,
A zöld bokornak enyhelyében
Árnyéklott viola.
Intesz a Múzsa kedvesének |
Olympi lantnak húrjain.
Ha lantom kebled isteníti,
Tekinteted dalom hevíti,
Mosolygván hangjain.
Kiszállunk a vad nép köréből, |
Nem hervadó virágokat
Bennünk a szépnek hű szerelme,
Viruló csend és józan elme
Veszik lakásokat.