Kölcsey Ferenc: ELFOJTÓDÁS
ELFOJTÓDÁS
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki még
Az elsűlyedt boldogság után,
Mint nem sírt senki még
Legfelső pontján fájdalmának,
Ki tud? ki tud?
Mint nem sírt senki még
Az elsűlyedt boldogság után,
Mint nem sírt senki még
Legfelső pontján fájdalmának,
Ki tud? ki tud?
Ah, fájdalom-
Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély,
Nincsen több, nincs sehol!
Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély,
Nincsen több, nincs sehol!
S mért nem forr könyű szememben?
S mért hogy szívem nem reped meg
Vérözönnel keblemen?
S mért hogy szívem nem reped meg
Vérözönnel keblemen?
Bényétől Pécelig, 1814. augusztus 16.
