Kölcsey Ferenc: A VÉGNYÚGALOM
Ohajtom én hüs sírhalomban |
Szendergve boldog nyúgalomban
Leélvén kínos éltemet.
Aludva sírom éjjelében |
Mint leng zefir könnyű röptében
Virító rózsabokrokon.
Majd Lotti szép tekintetével |
Mint Hesper bájoló képével
Ha felszáll halmaim megett.
Hall majd egy fülmilét csattogni |
És édesen fog andalogni
A lágyan ömlő hangokon,
S szelíd álomra szenderedve |
Még egyszer ah, sohajt epedve
Költője kellő daljain.