Kölcsey Ferenc: A KÖLTŐ
Két istenasszony, amidőn születtem, |
S most, mint örökre vidám grácia,
Szelíd tavaszban lengenek mellettem.
Egyik, kitől az égi lantot vettem, |
Másik te vagy csendes Fantázia,
Ki rózsaleplet vígan vonsz felettem.
Amannak oltárt nyögdelő szelek, |
Echónak ellenében szentelek.
Neked virító bükkjeim sátoránál, |
Fűzök hajadba rózsalombokat.