Kisfaludy Károly: Xeniák.
Egy megye hatvant át: mennyi tud írni, csodáld! |
Tudja, mi a szép s jó: ló, pipa, puska, l . . . ó. |
Bundás indulatok: oh be tatári müv ez! |
Szép? - Hm! Győz a magyar: s tapsa az ottfen elég. |
Ablakból kapu lesz; szép dolog, és nem is új. |
Több mint Thalia kér, bár leleménye szegény. |
Vészben uszó leplét lopva nyakába veti, |
Míg orrára bukik nagy buzogánya alatt. |
Tűzre koboz! van már kis hivatalra remény. |
Gőg szüle, ámbátor életed árva, sovány. |
Mostani kor pityereg hajdani pletyka miatt. |
S hamvaikon czifrán pöffedez a szerelem. |
Tükröt adok: Músám nála zsirozta haját. |
Még te a sorsot is így mostoha sorsra hozád. |
Ach tán szellemi lágy flöte kerengni csinált? |
Mást ütnél, s botorúl, kába, velődet ütöd. |
Igy "Pillangódban" szinte ten élted irád. |
Mely csunya s émelygős képzet hiával a vers. |
Víz, mely ürge gyanánt végre kiönti hired. |
Uj oldalt mutogatsz - kár hogy a színe kopott. |
Füstét szívod csak s összezavarja a fejed`. |
Balga dicsőség ez: kótyavetyére vezet. |
Könyvet irál mégis, sok szakaszokkal ürest. |
Igy hala újságod; semmi! te fényre kapál. |
Nincs lelked, sem erőd; semmi! te fényre kapál. |
Félszegű mindenben; semmi! te fényre kapál. |
Lesz is fűzkoszoród, melyre Hanakli segít. |
Rajta csak! a szellem távoz a nagy fül előtt. |
Szél lelked, látom, s nyelved utána mekeg. |
Illyen poétával házi poéta lehetsz. |
S gyáva imádódat vízre, ricsetre hivod. |
Uj könyvben te szerény, régi sonetteket adsz. |
Hárfával duda zeng, köztük az astrologus. |
Élet: vajmi puha! Litteratura: piha! |
Egek, minő gyötrelem! |
Ó kába szenvedelem! |
Véled, hogy hazádnak élsz? |
Dolgozol, még is henyélsz. |
És lelkében nincs ügyesség.
Annak élte szomoru, |
Bére töviskoszoru. |
Kedves "Márévár"-omnak |
Érdemét "románomnak." |
Himfyhez ily kérést tett. |
Neki imigy versezett: |
S gazdag a szép erkölcsben, |
S a száraz fa gyümölcsben. |
Könnyűsége húz, von, ránt, |
Másoké a szép gyémánt. |
A tárgyak felfogása, |
Tartása és folyása, |
Mely verseng a prózával, |
Minden jobb izlést megcsal. |
Indulati hidegek, |
Rendelési hidegek. |
Vakon ugrik érzése; |
Ittas bakter zengése. |
Ölelkezik képében, |
Egymást váltja e mívben. |
Szegény elme sugára! |
A rossz költés határa. |
Musának az íhlése; |
Vén dada csevegése. |
Parókás váz festése; |
Társzekérnek pörgése. |
És unalmat osztogat, |
A szívben elfojtogat. |
S a mit benne az ész lel: |
Más bajjal tüntetne fel. |
A legvígabb szíveket, |
Az ifjúi heveket; |
Ha gőgös előszava |
Milyen dicsőt alkota - - "" |
Porba ejtett ügyemet - |
S elégetem könyvemet." |
Himfy fennen tapsola; |
Felkaczag s elnémula. |
Rimkovács! mint fő javad, |
Mert megcsalod magadat. |
Törött fazék zörgzete, |
Azért nincsen kelete. |
Többet, mint a jó rímekkel,
Mert rímed bár minő ép. |
Hidd el, versed még sem szép. |
A poéta versében: |
Mind a kettő röptében. |
Ez jobbra, az balra megy; |
Olvasódnak már mindegy. |
Arra füled nem igen hajt,
Sőt tudós haragra gyúlsz, |
Pedig nem árt, ha tanúlsz. |
Mást utánolt hangokban, |
Nem nagy ész szól azokban. |
Versbe nyomott szavaid, |
Álomhozó dalaid. |
A lant doromb lesz kezedben,
S élelmed a nap alatt |
Csak agyagból sült falat. |
A szív benned habot vet, |
Ne marczangold eszedet. |
Csak csalóka érzemény, |
S habként eltünő remény. |
Költői név nagyságára
Hat sonetke nem elég, |
Egy kötet kell ehhez még. |