Kisfaludy Károly: Epigrammák.
Néz a lyányka, remeg, s félve karomba omol. |
Sőt vadon árjaitok partra segitik utóbb! |
Fény lepi a berket, szivemet éji vihar. |
Menny, föld, s enmagam is, bájgyürüjökbe vegyül; |
Bennök halnia kész, általok élni buzog. |
Untalan, édes alak! téged imádni öröm. |
Mit tegyek? a kegyes int: élni szeretni csak egy. |
Szólál: hív rabod én s rab magad istenülénk. |
Hát maga a szerelem mért epigrammi tünet? |