Katona József: A boldog Éjj *
hogy álmod édes lehessen:
én itt a setét hívesen,
Kedves, dúdolok! |
szendergő Kedvesem fedd el!
én, míg sziszerre gerjedel,
néki bókolok: |
Árnyék-pólyád közé tedd be,
olvaszd fel lehelletedbe
gyenge gondjait - |
ne törj Kedves arcájára;
minden lélekzetit már a
hívség ójja itt. - |
híves nyár-éjjeli szellő,
térj ki szőke fürti elő' -
hunyj, Zephír-sereg! - |
jajjoddal párod sirató
gerlice! hisz az altató
nesz is szendereg. - |