Karinthy Frigyes: Sikoly
A vér sürűje nem válik savóvá -
Nyugodtan várlak, vádoló öröklét
S érzem a sors pörölycsapásu öklét.
Kopár vidék, hol egymagad maradsz
Kinek már nincs irígye, nincs barátja
S körötte ég a bosszú rőt zsarátja.
Inkább a téboly jöjjön - enyhe mák -
Tiz ujjam közt az üdvösség kifolyt
Csörgősipkámban fojtom a sikolyt.
Dicsérd a bátrat és becsüld a bölcset -
Csak ott a szívben, ott a szívbe' lent
Tudod a bűnt, a bűnt, a vágtelent.