Karinthy Frigyes: Ló
Felnéz. A tepsiben a harcsa
Rotyog. Ki lehet az ilyenkor?
Ló áll az ajtó előtt.
A szakácsnő hökkenve áll. Az istenért mi történt?
Mint látomás, a nagy leány kilép, lábán papucs
Mindenki az előszobába jön.
A lakatosműhelyből küldött... izé... a mester...
Én voltam tudniillik, aki csütörtökön
Felhozta a zongorakulcsot..."
Állnak, mint a kisértetek -
A kisfiú nagyot rikolt -
Állnak, gyökeret verten.
Fejét búsan lehajtja térdig
S szelíd mosollyal, mint a vértanuk
Indul a lépcsőn lefelé.
Tanár úr összehúzza homlokát
S szól megfontoltan: "Véleményem ez -
A dolog merőben valószínűtlen."