Juhász Gyula: Rabság
Rabság
E föld nekem csak tömlöcöm
És végzetem vad porkoláb,
Én túl e szűk és zord körön
Szeretnék szállni már tovább!
És végzetem vad porkoláb,
Én túl e szűk és zord körön
Szeretnék szállni már tovább!
Oly végtelen dús a világ,
Testvéreim, szűz csillagok,
Megannyi mennyei virág,
Oly bús vagyok miattatok!
Testvéreim, szűz csillagok,
Megannyi mennyei virág,
Oly bús vagyok miattatok!
A tömlöc mélyén nyugtalan,
Ha néha elszunnyad szemem,
Szabadnak érzem már magam
Közöttetek, ott messze, fenn!
Ha néha elszunnyad szemem,
Szabadnak érzem már magam
Közöttetek, ott messze, fenn!
Egy másik életem örök
Zenéje zeng szívembe már
S várom, hogy e kopott, törött
Órán kis végzetem lejár.
Zenéje zeng szívembe már
S várom, hogy e kopott, törött
Órán kis végzetem lejár.
Csak egy fáj, hogy ha majd hazám
Szabad egében szállhatok,
Tovább zokogtok a bezárt
Cellákban emberek, rabok!
Szabad egében szállhatok,
Tovább zokogtok a bezárt
Cellákban emberek, rabok!
