Juhász Gyula: Erdélyi ibolyák
E pár száll gyöngéd, kora ibolya,
Szűz szirmukon szelíden eltünődve
A magyar Mona Lisa mosolya.
A fájó tájról méla üzenet,
Virágnyelven beszéltek, ó parányi,
De drága kincsek, hervadt kedvesek!
Régi derűje integet felém
És sötét szirmotokban érzem én
Bús ibolyák, gyötör egy néma vád
És rátok hintem könnyem harmatát!