Juhász Gyula: A szeri pusztán
Halálos csönded, elhagyott Kelet.
Oly néma, mint kővé vált fájdalom.
Ezer év gyászát hordja vemhesen.
Tán érzi, minek áll ma itt tora?
Aranybíborral, régi volna még
Az ősi vigyázással fénylenek.
S a jegenyék a vártán állanak,
Hol egy is, egy csak, aki nem beszél,
A néppel együtt győzni, veszni kész.
A szeri pusztán kósza eb ugat.
Ó szeri eskü: hadd idézlek én!