Juhász Gyula: Isten háta mögött
Úgy vonnak, úgy üzennek a távol Indiák.
Úgy hí, úgy int keletről egy naphímezte táj.
Ott könnyű a halál és az élet nesztelen.
Feledném, hogy milyen nyűtt az idegem, szegény.
Lenne e kósza érzés zenekísérete.
Hol kifáradt sirályként némán lehull a vágy.
Szívem s az égi ostya aranykehely felett?
Hol végtelenbe indult vágyam te, elpihenj?
S a kedves cimboráknak elporlott szívei?