Juhász Gyula: Egyetlen és kegyetlen...
Mennek a nők vígan és álmatagon.
A tavasz, a tavasz bontja szineit.
Bús életem, rád tűz e büszke fény.
Ezer ékét dúsan tündökli rád.
Hogy néked mégis ma nem kell senkisem?
Nem kellenek ez újult violák.
Egyetlen és kegyetlen drága kincs.
Imádandó és énekelendő!
Borulj rá mámorral, fiatal kikelet!