Juhász Gyula: Veni!
Örökre eltünél és nem jársz vissza újra?
Kacajod s zengenek elnémult fuvoláid?
Siratva életem, ifjan megölt halottam?
Örökre elmaradsz, öröm, szép déli pompa?
Nem volt elég a dal, mely szenvedést magasztal?
Jőjj el, jőjj el, te szép, te kedves, égi gyermek!
S elmennék gondtalan, áldón, megáldva, békén.