Juhász Gyula: Télutó
Melengeti a fázós bánatot,
Bovarynét olvassuk egyre-másra,
Künn zajlanak a víg vadászatok.
Puccini zeng ma s éber vonatok
Robognak át a gyémánt éjszakába.
Én itt vagyok és én itt maradok.
S mint levendula, meghitt, régi bánat
Belengi csöndes, idegen szobámat
Szívemben Anna fénye fölragyog
S vígan kinyit a tavalyi tavasz.