Juhász Gyula: Szomorú Friss István
Szomorú Friss István
Egy Rippl-Rónai-kép alá
Öreg szemek. Magyar tájra néznek,
Melyen némán szállanak az évek,
Melyen ősz van, magyar bánat ősze,
Szívem néki régi ösmerőse.
Jól ösmerem kendet is, vén szittyám,
Szomorú Friss István.
Melyen némán szállanak az évek,
Melyen ősz van, magyar bánat ősze,
Szívem néki régi ösmerőse.
Jól ösmerem kendet is, vén szittyám,
Szomorú Friss István.
Makrapipa, benne szűzdohány ég.
Füstje száll, mint múltakból az árnyék.
Régi árnyak árván gomolyognak,
Öreg estvék, fiatal halottak.
Hej, valaki a sötétbe kinn vár,
Szomorú Friss István.
Füstje száll, mint múltakból az árnyék.
Régi árnyak árván gomolyognak,
Öreg estvék, fiatal halottak.
Hej, valaki a sötétbe kinn vár,
Szomorú Friss István.
Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet.
Mostan ébred tűnt élete sírján
Szomorú Friss István.
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet.
Mostan ébred tűnt élete sírján
Szomorú Friss István.
