Juhász Gyula: Athéne Partenosz
Tekinteted, mint attikai ég,
Lelked derűs, mint, ha leszáll az alkony,
Tavaszi fényben a jón partvidék.
Ki Mentor nyájas arcát öltve fel
Nyugalmasan jársz s a tengerbarázda,
Mint édes terhét, dalolón emel.
Te bölcs igéket súgsz titkon neki
S hajóját kedvező szél lengeti.
Mély csönd felel, te mosolyogva látod
Az új időket és az új világot!