Juhász Gyula: Pilátus
Te nagyszemű, te szomorú eretnek,
Beszéded formás, ékes és velős.
Oly idegen és mégis ösmerős!
De igazságod mégis csak koholt!
Az istened szép és eszményi tiszta,
De a meséket majd ki adja vissza?
Nincs olyan állás, amelyet betölts!
Kissé nagyon merész a szárnycsapásod,
Igen magasból nézed e világot!
Nagyon sajnállak. Nos hát, ég veled!
- Én Sokratest fölötte kedvelem,
De mégis, Caesar az én emberem!