Juhász Gyula: Herakles
Borús örömmel nézek én reád.
Nem ismeréd a meddő, méla álmot,
Szomjas szíved csak új merésre várt!
Viselte vállad a világot is
S bár megkarmoltak ádáz, sanda szörnyek,
Dicsőülés volt elmúlásod is!
Már elcsitult a vívódás, a kín
S árnyad suhant szűz Niké szárnyain:
A földön, melynek vércsíkkal szegett
Porába dőlt száz dölyfös ellened...